Telkibánya község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Abaúj–Hegyközi kistérségben, egykor Abaúj-Torna vármegye füzéri járásában, lakossága 642 fő (2008. január 1.). Gyakran emlegetik Aranygombos Telkibányaként, úgy tartják, hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett arany, amit akkoriban csak a gazdagabb települések engedhettek meg maguknak.
A községet 1270-ben említik először, Teluky néven, mint Füzér tartozékát. A telkibányai aranybányászatról szóló legkorábbi írásos adat 1341-ből származik. Telkibányát Nagy Lajos 1341-ben bányavárossá emelte. 1367 előtt Telkibánya déli részén egy fából készült kápolna állt. 1367-ben a telkibányai bányaispán engedélyt kért Nagy Lajostól a kápolna elbontásához, annak érdekében, hogy ispotályt építhessenek. 1395-ben fallal és bástyákkal volt övezve. Telkibánya a felső-magyarországi bányavárosok szövetségének a tagja volt, 1517-ben lakossága 150 fő körüli lehetett. A felszín közeli aranytelérek kimerülése után a bányászata hanyatlásnak indult, emiatt 1574-1757 között szünetelt a bányatermelés. A bányák újbóli megnyitását Mária Terézia rendelte el. A 19. század elején a telkibányai arany- és ezüstbányák még működnek, a településen vájárok és csillések is élnek. Telkibánya a regéci uradalom része volt, birtokosai előbb a Lórántffy, Thököly, majd Rákóczi családok voltak, később a kincstár kezébe került. 1825-ben a regéci uradalom tulajdonosa, Bretzenheim Ferdinánd herceg a környékbeli kaolin lelőhelyekre alapozva porcelángyárat alapított Telkibányán, mely az első magyarországi porcelángyár.
(Készült a magyar Wikipedia szócikke alapján)
-
VálaszTörlés