2011. augusztus 4., csütörtök

Aranygombos Telkibánya



Telkibánya község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Abaúj–Hegyközi kistérségben, egykor Abaúj-Torna vármegye füzéri járásában, lakossága 642 fő (2008. január 1.). Gyakran emlegetik Aranygombos Telkibányaként, úgy tartják, hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett arany, amit akkoriban csak a gazdagabb települések engedhettek meg maguknak.



A községet 1270-ben említik először, Teluky néven, mint Füzér tartozékát. A telkibányai aranybányászatról szóló legkorábbi írásos adat 1341-ből származik. Telkibányát Nagy Lajos 1341-ben bányavárossá emelte. 1367 előtt Telkibánya déli részén egy fából készült kápolna állt. 1367-ben a telkibányai bányaispán engedélyt kért Nagy Lajostól a kápolna elbontásához, annak érdekében, hogy ispotályt építhessenek. 1395-ben fallal és bástyákkal volt övezve. Telkibánya a felső-magyarországi bányavárosok szövetségének a tagja volt, 1517-ben lakossága 150 fő körüli lehetett. A felszín közeli aranytelérek kimerülése után a bányászata hanyatlásnak indult, emiatt 1574-1757 között szünetelt a bányatermelés. A bányák újbóli megnyitását Mária Terézia rendelte el. A 19. század elején a telkibányai arany- és ezüstbányák még működnek, a településen vájárok és csillések is élnek. Telkibánya a regéci uradalom része volt, birtokosai előbb a Lórántffy, Thököly, majd Rákóczi családok voltak, később a kincstár kezébe került. 1825-ben a regéci uradalom tulajdonosa, Bretzenheim Ferdinánd herceg a környékbeli kaolin lelőhelyekre alapozva porcelángyárat alapított Telkibányán, mely az első magyarországi porcelángyár.


(Készült a magyar Wikipedia szócikke alapján)

Alsólánc



Alsólánc (szlovákul Nižný Lánec, németül Unter-Lanzdorf) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. A trianoni békeszerződésig Abaúj-torna vármegye Csereháti járásához tartozott. 1910-ben 269, túlnyomórészt magyar lakosa volt, 2001-ben 405 lakosából 208 magyar, 101 cigány és 48 szlovák.


1298-ban Lanch néven említik először, neve a német eredetű Lanch személynévből származik.


Vályi András szerint "Alsó, Felső, és Közép Láncz Három magyar falu Abaúj Várm. földes Uraik Lánczy és több Urak, lakosaik katolikusok, és reformátusok, fekszenek Kanyapta vizéhez közel, Kassához mintegy más fél mértföldnyire, földgyeik jók, 2/3 része soványas, fájok van, réttyeik, legelőjök sem épen elég."

Fényes Elek szerint "Alsó-, Felső- és Közép-Láncz, három magyar falu, Abaúj vármegyében, a Kanyapta mocsár mellett, Kassához 5 órányira: 290 kath., 41 g. kath., 194 ref., 8 zsidó lak. Alsó és Közép-Lánczon ref. Felső Lánczon kath. szentegyház van. Rétjek, legelőjök bőséggel van az emlitett mocsárban; malmokat is birnak. F. u. a Lánczy nemzetség."


(Készült a magyar Wikipedia szócikke alapján)

Abaújszéplak



Abaszéplak (szlovákul: Krásna (nad Hornádom), korábban Syplak) egykor önálló község, ma Kassa város része Szlovákiában, a Kassai kerület Kassai IV. járásában). 1920 előtt Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. Nevét először 1219-ben, „Zeploc” néven említik. A település a 12. században keletkezett nem sokkal azután, hogy 1143-ban az Aba nemzetség bencés kolostort alapított itt, mely közvetlenül a mohácsi csata után, 1530 körül pusztult el. 1910-ben 1064 lakosából 831 szlovák, 213 magyar volt.


Fényes Elek szerint "Apáthi, Hosszú Szer, Rövid Szer, három összeolvadt tót-magyar falu, Abauj vgyében, mellyek közönségesen csak Széplaknak neveztetnek. Számlál 906 r. kath., 50 görög kath., 37 evang., 132 ref., 26 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Termékeny föld, erdő. Van itt b. Meskónak egy kastélyja, egy szép nagy kerttel együtt. F. u. az elsõ helységnek a Sz. István seminariuma, másodiknak az egri káptalan, a harmadiknak b. Meskó. Ut. p. Kassa."


A település kastélyát 1780-ban építették barokk-klasszicista stílusban, az épületet 1988-ban megújították. Rokokó kúriáját 1773-ban építették, majd a 19. században klasszicista stílusban bővítették.


(Készült a magyar Wikipedia szócikke alapján)

Abaúj-Torna vármegye






A Hernád folyó alsó szakaszán, a Kassától Szikszóig terjedő területen elterülő Abaúj-Torna vármegye a történelmi Abaúj és Torna vármegyék egyesítésével jött létre 1881-ben, s azzal egyidejűleg Torna vármegye hét községét a szomszédos Gömör-Kishont vármegyéhez csatolták. Az egyesített vármegye területe 3.317 km2 volt, lakosainak száma 1910-ben 202.282 lakosa volt. Ebből 156.668 magyar (77,45%), 36.067 szlovák (17,83%), 6.520 német (3,22%), 387 ruszin (0,19%) és 2.444 egyéb (1,20%) anyanyelvű volt. A megyeszékhely Kassa, önálló törvényhatósági jogú városként (mai terminológiával: megyei jogú város) nem tartozott a vármegye joghatósága alá.


A történelmi Abaúj vármegye elődjét az államalapító István király szervezte meg, akkor még Újvár megye néven, az Aba nemzetség szállásterületén, melyből István sógora, majd második utóda, Sámuel király (közismert nevén: Aba Sámuel) származott. Újvár megye északon a lengyel határig, délen a Tiszáig, majdnem Szolnokig ért, területét Borsod vármegye beékelődő területe osztotta két részre. Újvár megye két darabja Borsodtól délnyugatra illetve északkeletre a 13. század közepéig Hevesújvár, illetve Sárosújvár megye néven szerepelt. Heves és Sáros megyék a 13. század folyamán önállósultak, a kialakult maradék terület ettől kezdve szerepelt Abaújvár megye néven.


Abaúj vármegye székhelye 1647-ig Abaújvár, 1647-től Kassa volt. A természetes határokkal övezett megye területe és határai szinte alig változtak az évszázadok során. II. József, majd I. Ferenc alatt, majd az 1850-es évek abszolutisztikus rendszerei idején rövid időszakokra egyesítve volt Torna vármegyével. Torna vármegye az ország egyik legkisebb megyéje volt, s a Bódva völgyét takarja. Nevét a a meredek hegyen álló, tatárjárás után épített tornai vár (ma Szlovákiában). Újvár megyétől a 13. század folyamán különült el, ettől kezdve – kisebb megszakításokkal – 1881-ig fennállt.


Az egyesített Abaúj-Torna vármegye kisebbik, északi részét, a trianoni békeszerződés a megyeszékhellyel együtt Csehszlovákiához csatolta, míg a Magyar Királyság területén maradt nagyobbik rész székhelye Szikszó lett. Az első bécsi döntés következtében szinte az egész megye újra magyar állam része lett, s a megyeszékhely ismét Kassa lett. A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés visszaállította a Trianonban megállapított határokat. A megmaradt terület 1945-50 között, ismét szikszói székhellyel az Abaúj vármegye nevet viselte, 1950 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye részét képezi, míg a Csehszlovákiához került része ma a független Szlovák Köztársaság kassai kerületét alkotja.