Szerencsés országokban ősi katedrálisok, ép, s ma is lakott várak, ódon polgárvárosok, sok évszázados falusi házak, és a személyes történelmek nemzedékeken átívelő megszakítatlan láncolata őrzi a nemzeti, a helyi és a személyes múltat. A családok gyarapodását sem szakította meg, szinte minden generációban egy-egy háború, összeomlás vagy államosítás. Európának ezen a tájain a nyugati ember számára felfoghatatlan dolgok történtek, s hazánkban az elmúlt száz évben is szinte minden generációt ért valami rettenetes csapás.
Egészen a XX. század közepéig, hazánk sorsát leginkább meghatározó társadalmi osztály a magyar nemesség volt. A XIX. századi magyar újjászületés, a reformkor évtizedeinek, vagy éppen a XIX-XX. századi magyar irodalom nagyjai közül is nagyon sokan évszázados közép- és kisnemesi családokból származtak, akiknél a haza egykori fegyveres szolgálatát a későbbi békés időkben oly természetes módon váltotta fel a haza szolgálata a politika és az irodalom útján. A magyar nemességre sok rosszat mondtak az elmúlt évszázadokban, nem is egészen alaptalanul, de nem magyar ember, hanem egy jól értesült rokonszenvező kívülálló, C.A. Macartney, a Közép-Európával foglalkozó brit történész állapította meg: „Tetszik vagy sem, Magyarország a nemességnek és csakis nekik köszönhette, hogy nem vált a német birodalom egyik német tartományává.” (Idézi Sir Brian Cartledge, volt budapesti brit nagykövet Megmaradni című könyvében (179.o.), s megjegyzi: „A valóban számos gond ellenére Magyarország nemcsak fennmaradt, de – szembeszegülve az abszolutizmussal és a központosító állammal – azt a jogát is megtartotta, hogy másmilyen legyen.”)
A II. világháború vége, az 1945. évi földosztás, s az 1948-as „fordulatot” követő négy évtized nemcsak a nagybirtok rendszernek, a magyar földbirtokos osztályok kilenc évszázados történetének vetettek egyszer és mindenkorra véget, hanem a magyar történelem e századainak felmérhetetlenül sok tárgyi emlékét is magukkal sodorták. Eltűntek lakóikkal, berendezésükkel, a sok generáción át hagyományozott családi emléktárgyakkal, iratokkal és a történelem kézzel nem fogható emlékeivel, a történelmi folytonosság hordozóival együtt a hatalmas angol kertekben rejtőző barokk, klasszicista vagy neogótikus kastélyok éppúgy, mint a közép- és kisbirtokos nemesek udvarházai.
Ezzel a bloggal nemcsak a történelmi Magyarország kastélyainak és várainak, egy valaha volt, mára elsüllyedt magyar világnak, hanem e világ emlékei lelkes gyűjtőjének, a sok romantikus magyar egyikének, dr. Sándor Csabának is emléket állítok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése