Encs

Encs (a vasútállomása alapján gyakran: Forró-Encs) területén már hatezer évvel ezelőtt település állt. Az államalapítás után Újvár vármegye része lett. Az első írásos említése Hensy néven 1219-ből származik. A 14. században a tornai váruradalom része. A 16. században fejlődésnek indult települést. Eger eleste után a török nem kímélte az itt lakó lakosságot.A sok zaklatás és a magas adók miatt elmenekült a jobbágyság, a falu elnéptelenedett. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) ideje alatt a felvidéki hadjáratok állandó táborhelye volt. 1720 körül Kassa környékéről települtek be családok.

A fejlődést az 1860-ban kiépített vasút hozta meg. 1890-ben körülbelül ezer lakosa van Encsnek, a vármegye Szikszói járásában. Mivel a trianoni békeszerződés után a kettészakadt Abaúj-Torna vármegye magyar területen maradt részének középpontjában fekszik, ezért az ezt követő évtizedekben folyamatosan fejlődött. Az 1920-as évektől járási székhely lett, majd 1962-ben az encsi járás lényegében bekebelezte az abaújszántói és szikszói járásokat is. 1970-ben nagyközségi,, 1984-ben városi rangot kapott. Ezzel egyidejűleg hozzácsatolták Abaújdevecser, Fügöd ls Gibárt községeket, az utóbbi azonban 2006-ban ismét önálló községgé alakult.

A település lakossága 7052 fő (2001), 87%-a magyar, 13%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.

Enyicke

Enyicke (szlovákul Haniska pri Košiciach) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2001-ben 1390 lakosából 1374 szlovák volt.

A falu területén már a paleolit korban is éltek emberek, a pilinyi kultúra, a késő bronzkor és a korai vaskor, a hallstatti kultúra temetőinek nyomait tárták itt fel. 1232-ben említik először Eniske néven. 1267-ben István ifjabb király Enezca földjét híveinek Pósa magiszternek és testvérének adja, amely az oklevél szerint korábban Abaújvár birtokosáé volt, aki utód nélkül halt meg. 1332-ben a pápai tizedjegyzék említi plébániáját és Szent István király tiszteletére szentelt templomát. Az 1427-es összeírás szerint a falunak 37 adózó portája volt, melyből 20 a püspöknek, 11 Bakty Zsigmondnak, 6 Buzlay Balázsnak adózott. 1553-ban csupán 19 portát számláltak a faluban. 1621 előtt épült Wesselényi-várkastélya, melyet ekkor romosnak mondanak, 1681-ben a katonaság rongálta meg, 1688-ban újjáépítették. 1672. szeptember 14-én itt aratott győzelmet a bujdosók serege Spankau kassai főkapitány kétezer fős császári serege felett (enyickei csata). 1705-ben már működött katolikus iskolája. 1720-ban mindössze 7 háztartás volt a településen. Ebben az időszakban északról szlovák telepesek érkeztek a községbe. A 18. századtól 1848-ig Enyicke várástartási joggal bíró mezőváros volt. 1828-ban 229 házában 937 lakosa élt.

Vályi András szerint "ENITZKE. Haniszka. Elegyes mező Város Abauj Vármegyében, földes Ura Báró Mesko Uraság, a’ kinek régi kastéllyával, e’ mező Város díszesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Kassától egy mértföldnyíre az Ország úttyában, határja elég termékeny, réttye, legelője jó, fája mint a’ kétféle, eladásra jó alkalmatossága, a’ Kassaiaktol mulatság kedvéért gyakorta látogattatik piatza Kassán, első Osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Enyiczke, (Haniska), Abauj v. tót mváros, ut. p. Kassához délre 1 1/2 mfdnyire, a pesti postautban: 917 k., 5 evang., 1 ref., 18 zsidó lak. Kath. paroch. templom., nagy kétemeletes kastély. Vendégfogadó. Első osztálybeli róna határ. F. u. a b. Meskó nemzetség."

1910-ben 1082, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. 1926. december 20-22. között itt végezték az első kísérleti rádióadást Szlovákia területén.

A Wesselényi-várkastély mai formája a 19. századi átépítés nyomait tükrözi.

(A magyar nyelvű wikipedia szócikke alapján.)

Bárca

Bárca (szlovákul Barca) Kassa településrésze, egykor önálló község Szlovákiában a Kassai kerületban a Kassai IV. járásban. 2000-ben 3030 lakosa volt. Kassa központjától 4 km-re délre fekszik, a városhoz tartozik.

Ősidők óta lakott hely, határában 70-100 ezer éves ősemberi telep maradványait tárták fel. Először 1215-ben említi oklevél Barca néven. Már a 13. században három faluból (Albárca, Felbárca és Középbárca) állt. Középkori várának romjai még ma is láthatók. Nevének eredete vitatott. Az egyik magyarázat szerint a régi magyar Barca személynévből ered, amelynek előzménye a török eredetű Borz személynév (ótörök bars = tigris). A másik magyarázat szerint a szláv barica főnévből való, amely vizenyős rétet jelent.

Vályi András szerint "BÁRCZA. Elegyes falu Abauj Vármegyében, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Kassa Városának szomszédságában, ’s Bártzi Uraságnak kastéllyával ékes, határja termékeny, ’s külömbféle javai vagynak, azonkivül Kassához közel lévén, vagyonnyait jó áron eladhattyák, első Osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Bárcza (Felső), tót falu, Abauj vgyében, Kassához délre 1 órányira, a pesti országutban; 730 r. kath. 48 g. kath., 25 evang., 29 ref., 97 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Ref. szentegyház. Van itt a Bárczay nemzetségnek 4 kastélyja, mellyek közül egy dombon fekszik, s mindenik közt legszebb, legnagyobb, s hozzá egy nem régen ültetett angolkert is járul. Továbbá van itt vendégfogadó, fördőintézet, több korcsma, számos mesterember. F. u. a Bárczay nemzetség."

1910-ben 1330, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. 1938 és 1944 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került.

Ma tipikus családiházas beépítésű település, melynek mezőgazdasági középiskolája, kereskedelmi főiskolája, tanárképzője és általános iskolája, autószervize van.

A faluban a Bárczay családnak három kastélya volt. A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, ezen kívül még református templom van a faluban. Repülőgép Múzeum a repülőtér közelében. A helyi aeroklub 11 hektáros szabadtéri múzeumában megközelítőleg húsz légi jármű található.

(A magyar nyelvű wikipedia szócikke alapján.)