Hidasnémeti

Hidasnémeti jelenleg 1134 lakosú község a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Gönci járásban, Miskolctól kb. 60 kilométerre északkeletre. A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. 1910-ben még a Kassai járáshoz tartozott, s 719 magyar lakosa volt.

Német(i), illeti Alnémeti néven Árpád-kori település, mely a környék többi településéhez hasonlóan, a honfoglalás után az Aba nemzetségé volt. Nevét az oklevelek 1219-ben Olnemet néven a Váradi Regestrum említette először. A település a 12. században jött létre, kilenc másik faluval együtt német telepesek alapították. A 13. században a Hernád mentén három Németi falu: Al-, Fel- és Középnémet nevű telepes falu létezett, melyek közé Alnémeti (Hidasnémeti) is tartozott. Egyike volt annak a 10 királynéi német telepesfalunak amelyeket a vizsolyi ispánság fogott össze. A három Németi nevű települést még a király adta Menne dajkának, a szász István fia Mihály feleségének, aki IV. Lászlót és testvérét Máriát szoptatta. 1299-ben Mihály ispán és fia István, valamint György budai polgár a három Németi falun megosztozott; Fel- és Középnémeti keleti fele Mihályéké, nyugati fele Györgyé lett. Alnémetit pedig az új telepesek jövetele miatt közösen használták.

A 16. századig Alnémeti néven szerepel, ekkortól kezdik Hidasnémeti néven említeni, utalva a Hernád folyón átívelő hídra, ami fontos vámszedő hely volt. Ebből a faluból származik a Ferdinandy család (Ferdinandy György 21. századi író, Ferdinandy Gyula és Ferdinandy Gejza).

Dr. Sándor Csaba gyűjteménye három kastély, pontosabban kúria emlékét őrzi, ezeknek egyike a Ferdinándy család kúriája.

(A magyar nyelvű Wikipedia szócikke alapján.)

Hejce

Hejce község (1910-ben kisközség) a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye Gönci járásában, Miskolctól 60 kilométerre északkeletre található, a Zemplén nyugati lábánál. Mindössze 235 lakosa van, míg 1910-ben még több mint 700 volt. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van.

Hejce egyik legkorábbi településünk, már 1009-ből van róla adat, ekkor I. István az általa alapított egri püspökségnek adományozta. A 15. században husziták telepedtek meg a falu keleti részén, melyet utánuk ma is Csehországnak neveznek a helyiek. Ebben az időben Hejce már mezőváros.

A 18. században Eszterházy Károly gróf, egri püspök copf stílusú kastélyt építtetett a faluban. A kastélyban 1950-52-ig katolikus papnevelő intézet, szeminárium működött, majd szociális intézmény lett belőle. 1991-ben megalakult a Hejcei Nemzetközi Alkotótábor.

A közelben 2006. január 19-én történt repülőgép-szerencsétlenség 42 halottjának emlékét a szerencsétlenség helyszínén emlékhely őrzi.

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van.

Gönc

Gönc kisváros a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 65 kilométerre északkeletre. 1910-ben, majd 2013 óta újra a Gönci járás székhelye. 1910-ben 2819 lakosa volt, 2013-ban 2164 lakosa volt; lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Gönc német telepes falu, a Hernád mentén, Újvár alatt letelepített királynéi német telepesfalvak egyike, nevét 1219-ben említette először oklevél Bücij (Guncy) néven. A tatárjárás után a királynéi német telepes falvakat a vizsolyi ispánság fogta össze, külön ispánnal az élükön. IV. (Kun) László uralkodása alatt, az 1280-as években az Aba nemzetség hatalmába került, akik a Gönctől délkeletre emelkedő hegyen felépítették Gönc várát, melynek romjait az Aba-nemzetségbeli Amadéról még ma is Amadé-várnak neveznek. Aba Amadé itt rendezte be udvartartását és innen intézte országos ügyeit; innen kormányozta az uralma alá tartozó vármegyéket is.

Vencel király uralkodása alatt az ifjú Károly Róbert király egy ideig Amadé nádornál, a várban tartózkodott. 1304 körül a Vencel híveiül szegődött szepesi szászok és kassai polgárok megostromolták Gönc várát, de sikertelenül. Az ostromlókat megverték és Vencel zászlaját elvették. A zászlót a gönci várnagy: Apród István elküldte a királynak Oroszországba, aki ekkor első felesége elhozatala miatt járt ott. 1311-ben Amadé nádor halála, majd 1312-ben a király ellen fordult Amadé fiak rozgonyi csatában elszenvedett veresége után a várat Károly Róbert király Drugeth Fülöppel megostromoltatta és bevetette. Ettől kezdve a Drugetheké lett.

Gönc városának gazdasági életét már ez időben is a jelentős szőlőtermelés jellemezte, s az 1327-ből fennmaradt oklevelek szerint pénteki napokon hetivásárt is tartottak.

Egyházának kegyura a királyné volt, s ki volt véve az egri püspök joghatósága alól. Az 1332. évi pápai tizedjegyzék szerint ez évben plébánosa, illetőleg káplánja 2 M. (2000 garas?) és fél fertó (nyolcad tallér, esetleg dukát?), 1333-ban 2 és fél M. pápai tizedet fizetett, ezen összeg nagyságát tekintve Göncnél mezővárosszintre mutat. A huszita mozgalom idején a husziták kezére került. A főként német lakosságú település a török hódoltság idején vált újra magyar többségűvé.

1570 és 1647 között Abaúj vármegye székhelye volt. A reformáció idején fontos szerepet töltött be a kultúrában; Károlyi Gáspár  itt fordította magyarra a Bibliát  (lásd: Károlyi-biblia). 1687-ben egy időre Göncön telepedett meg a Sárospatakról elűzött református főiskola is.

A város rendkívül fontos szerepet töltött be a tokaj-hegyaljai borok kereskedelemében, amit mi sem bizonyít jobban, mintsem a 136,6 literes ún. gönci hordó mértékegységgé vált. A részben mezőgazdasággal foglalkozó településre nehéz idők köszöntöttek a 19. század végén természeti csapások miatt, a trianoni békeszerződés után pedig amiatt, hogy az ország szélére került, elveszítve kereskedelmi jelentőségét.

1979–81 között itt működött a Szathmáry István alapította alkotótábor. 2001-ben visszakapta városi rangját. A 2013. január elsejétől életbe lépő közigazgatási beosztás a Gönci járás székhelyének jelölte ki.

Gönc látnivalói a Huszita-ház, a Pálffy-kastély, Károlyi Gáspár szobra a református templom kertjében, a régi zsidó temető és a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállítás a református templom mellett. Környékén vannak a gönci pálos kolostor, valamint az Amadé-vár romjai.

Az egykori Pálffy-kastély Gönc városában, a Kossuth utcában áll, a városháza épülete mellett.
A kastély 1780-ban épült copf stílusban. Később nagymértékben átalakították eklektikus stílusban. Az épület összetett alaprajzú, földszintes. A főhomlokzatára atimpanonos bejárat a leginkább meghatározó. Az épület műemléki védettséget élvez. Jelenleg gyermekotthonként működik, jó állapotban van, nem látogatható. 

(A magyar nyelvű Wikipedia cikke alapján.)

Encs

Encs (a vasútállomása alapján gyakran: Forró-Encs) területén már hatezer évvel ezelőtt település állt. Az államalapítás után Újvár vármegye része lett. Az első írásos említése Hensy néven 1219-ből származik. A 14. században a tornai váruradalom része. A 16. században fejlődésnek indult települést. Eger eleste után a török nem kímélte az itt lakó lakosságot.A sok zaklatás és a magas adók miatt elmenekült a jobbágyság, a falu elnéptelenedett. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) ideje alatt a felvidéki hadjáratok állandó táborhelye volt. 1720 körül Kassa környékéről települtek be családok.

A fejlődést az 1860-ban kiépített vasút hozta meg. 1890-ben körülbelül ezer lakosa van Encsnek, a vármegye Szikszói járásában. Mivel a trianoni békeszerződés után a kettészakadt Abaúj-Torna vármegye magyar területen maradt részének középpontjában fekszik, ezért az ezt követő évtizedekben folyamatosan fejlődött. Az 1920-as évektől járási székhely lett, majd 1962-ben az encsi járás lényegében bekebelezte az abaújszántói és szikszói járásokat is. 1970-ben nagyközségi,, 1984-ben városi rangot kapott. Ezzel egyidejűleg hozzácsatolták Abaújdevecser, Fügöd ls Gibárt községeket, az utóbbi azonban 2006-ban ismét önálló községgé alakult.

A település lakossága 7052 fő (2001), 87%-a magyar, 13%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.

Enyicke

Enyicke (szlovákul Haniska pri Košiciach) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2001-ben 1390 lakosából 1374 szlovák volt.

A falu területén már a paleolit korban is éltek emberek, a pilinyi kultúra, a késő bronzkor és a korai vaskor, a hallstatti kultúra temetőinek nyomait tárták itt fel. 1232-ben említik először Eniske néven. 1267-ben István ifjabb király Enezca földjét híveinek Pósa magiszternek és testvérének adja, amely az oklevél szerint korábban Abaújvár birtokosáé volt, aki utód nélkül halt meg. 1332-ben a pápai tizedjegyzék említi plébániáját és Szent István király tiszteletére szentelt templomát. Az 1427-es összeírás szerint a falunak 37 adózó portája volt, melyből 20 a püspöknek, 11 Bakty Zsigmondnak, 6 Buzlay Balázsnak adózott. 1553-ban csupán 19 portát számláltak a faluban. 1621 előtt épült Wesselényi-várkastélya, melyet ekkor romosnak mondanak, 1681-ben a katonaság rongálta meg, 1688-ban újjáépítették. 1672. szeptember 14-én itt aratott győzelmet a bujdosók serege Spankau kassai főkapitány kétezer fős császári serege felett (enyickei csata). 1705-ben már működött katolikus iskolája. 1720-ban mindössze 7 háztartás volt a településen. Ebben az időszakban északról szlovák telepesek érkeztek a községbe. A 18. századtól 1848-ig Enyicke várástartási joggal bíró mezőváros volt. 1828-ban 229 házában 937 lakosa élt.

Vályi András szerint "ENITZKE. Haniszka. Elegyes mező Város Abauj Vármegyében, földes Ura Báró Mesko Uraság, a’ kinek régi kastéllyával, e’ mező Város díszesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Kassától egy mértföldnyíre az Ország úttyában, határja elég termékeny, réttye, legelője jó, fája mint a’ kétféle, eladásra jó alkalmatossága, a’ Kassaiaktol mulatság kedvéért gyakorta látogattatik piatza Kassán, első Osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Enyiczke, (Haniska), Abauj v. tót mváros, ut. p. Kassához délre 1 1/2 mfdnyire, a pesti postautban: 917 k., 5 evang., 1 ref., 18 zsidó lak. Kath. paroch. templom., nagy kétemeletes kastély. Vendégfogadó. Első osztálybeli róna határ. F. u. a b. Meskó nemzetség."

1910-ben 1082, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. 1926. december 20-22. között itt végezték az első kísérleti rádióadást Szlovákia területén.

A Wesselényi-várkastély mai formája a 19. századi átépítés nyomait tükrözi.

(A magyar nyelvű wikipedia szócikke alapján.)

Bárca

Bárca (szlovákul Barca) Kassa településrésze, egykor önálló község Szlovákiában a Kassai kerületban a Kassai IV. járásban. 2000-ben 3030 lakosa volt. Kassa központjától 4 km-re délre fekszik, a városhoz tartozik.

Ősidők óta lakott hely, határában 70-100 ezer éves ősemberi telep maradványait tárták fel. Először 1215-ben említi oklevél Barca néven. Már a 13. században három faluból (Albárca, Felbárca és Középbárca) állt. Középkori várának romjai még ma is láthatók. Nevének eredete vitatott. Az egyik magyarázat szerint a régi magyar Barca személynévből ered, amelynek előzménye a török eredetű Borz személynév (ótörök bars = tigris). A másik magyarázat szerint a szláv barica főnévből való, amely vizenyős rétet jelent.

Vályi András szerint "BÁRCZA. Elegyes falu Abauj Vármegyében, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Kassa Városának szomszédságában, ’s Bártzi Uraságnak kastéllyával ékes, határja termékeny, ’s külömbféle javai vagynak, azonkivül Kassához közel lévén, vagyonnyait jó áron eladhattyák, első Osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Bárcza (Felső), tót falu, Abauj vgyében, Kassához délre 1 órányira, a pesti országutban; 730 r. kath. 48 g. kath., 25 evang., 29 ref., 97 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Ref. szentegyház. Van itt a Bárczay nemzetségnek 4 kastélyja, mellyek közül egy dombon fekszik, s mindenik közt legszebb, legnagyobb, s hozzá egy nem régen ültetett angolkert is járul. Továbbá van itt vendégfogadó, fördőintézet, több korcsma, számos mesterember. F. u. a Bárczay nemzetség."

1910-ben 1330, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. 1938 és 1944 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került.

Ma tipikus családiházas beépítésű település, melynek mezőgazdasági középiskolája, kereskedelmi főiskolája, tanárképzője és általános iskolája, autószervize van.

A faluban a Bárczay családnak három kastélya volt. A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, ezen kívül még református templom van a faluban. Repülőgép Múzeum a repülőtér közelében. A helyi aeroklub 11 hektáros szabadtéri múzeumában megközelítőleg húsz légi jármű található.

(A magyar nyelvű wikipedia szócikke alapján.)

Aranygombos Telkibánya

Telkibánya község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Abaúj–Hegyközi kistérségben, egykor Abaúj-Torna vármegye füzéri járásában, lakossága 642 fő (2008. január 1.). Gyakran emlegetik Aranygombos Telkibányaként, úgy tartják, hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett arany, amit akkoriban csak a gazdagabb települések engedhettek meg maguknak.

A községet 1270-ben említik először, Teluky néven, mint Füzér tartozékát. A telkibányai aranybányászatról szóló legkorábbi írásos adat 1341-ből származik. Telkibányát Nagy Lajos 1341-ben bányavárossá emelte. 1367 előtt Telkibánya déli részén egy fából készült kápolna állt. 1367-ben a telkibányai bányaispán engedélyt kért Nagy Lajostól a kápolna elbontásához, annak érdekében, hogy ispotályt építhessenek. 1395-ben fallal és bástyákkal volt övezve. Telkibánya a felső-magyarországi bányavárosok szövetségének a tagja volt, 1517-ben lakossága 150 fő körüli lehetett. A felszín közeli aranytelérek kimerülése után a bányászata hanyatlásnak indult, emiatt 1574-1757 között szünetelt a bányatermelés. A bányák újbóli megnyitását Mária Terézia rendelte el. A 19. század elején a telkibányai arany- és ezüstbányák még működnek, a településen vájárok és csillések is élnek. Telkibánya a regéci uradalom része volt, birtokosai előbb a Lórántffy, Thököly, majd Rákóczi családok voltak, később a kincstár kezébe került. 1825-ben a regéci uradalom tulajdonosa, Bretzenheim Ferdinánd herceg a környékbeli kaolin lelőhelyekre alapozva porcelángyárat alapított Telkibányán, mely az első magyarországi porcelángyár.

(Készült a magyar Wikipedia szócikke alapján)