Dr. Sándor Csaba gyűjteménye

Dr. Sándor Csaba (Kiskunfélegyháza, 1956. január 23. – Szeged, 2001. június 5.) szülővárosában érettségizett, majd Szegeden tanult jogot, s 1994-ig Szegeden, a MÁV Jogsegélyszolgálatnál dolgozott, majd haláláig ügyvédként praktizált. 1981-ben megházasodott, s két fia született, Csaba (1983) és Szabolcs (1986). 2001. június 5-én hosszú évekig tartó betegeskedés után elhunyt Szegeden.

A régi (századfordulós és az 1900-as évek elejéről való) képeslapok gyűjtését a 1980-as évek végén kezdte el nagy szenvedéllyel, és 2001-ben bekövetkezett haláláig folytatta. Fő témái a történelmi Magyarország kastélyai és várai, bírósági épületek, a jogászvilág épületei, a régi Szeged, Kiskunfélegyháza, Hódmezővásárhely és Kiskunmajsa, az 1848-49-es szabadságharc és a trianoni békeszerződést követő irredentizmus voltak. A teljes gyűjtemény több mint 4000 lapot számlál. A történelmi Magyarország kastélyai és várai témában az ország egyik legkomolyabb gyűjteményét gyűjtötte össze. Halála után a gyűjteményt értékesítették, jelenleg már nem áll a család tulajdonában.

Dr. Sándor Csaba idősebbik fia egy ideig kollégám volt, s barátom lett. Beszélgetéseink során kiderült, hogy az a híres képeslapgyűjtemény, amelyet Virág Zsolt a Magyar Kastélylexikon sorozat szerzője és szerkesztője könyveihez felhasznált, az ő édesapjának gyűjteménye volt. Nagy örömömre megtudtam, hogy bár a gyűjtemény sajnos már nincs meg, a történelmi Magyarország kastélyait és várait bemutató képeslapok elektronikus formában elérhetők, s azokat CD-re kiírva megkaptam.

Ezzel a bloggal nemcsak a történelmi Magyarország kastélyainak és várainak, egy valaha volt, mára elsüllyedt magyar világnak, hanem e világ emlékei lelkes gyűjtőjének, a sok romantikus magyar egyikének, dr. Sándor Csabának is emléket állítok.

Magyar kastélyok, várak és kúriák

Szerencsés országokban ősi katedrálisok, ép, s ma is lakott várak, ódon polgárvárosok, sok évszázados falusi házak, és a személyes történelmek nemzedékeken átívelő megszakítatlan láncolata őrzi a nemzeti, a helyi és a személyes múltat. A családok gyarapodását sem szakította meg, szinte minden generációban egy-egy háború, összeomlás vagy államosítás. Európának ezen a tájain a nyugati ember számára felfoghatatlan dolgok történtek, s hazánkban az elmúlt száz évben is szinte minden generációt ért valami rettenetes csapás.

Egészen a XX. század közepéig, hazánk sorsát leginkább meghatározó társadalmi osztály a magyar nemesség volt. A XIX. századi magyar újjászületés, a reformkor évtizedeinek, vagy éppen a XIX-XX. századi magyar irodalom nagyjai közül is nagyon sokan évszázados közép- és kisnemesi családokból származtak, akiknél a haza egykori fegyveres szolgálatát a későbbi békés időkben oly természetes módon váltotta fel a haza szolgálata a politika és az irodalom útján. A magyar nemességre sok rosszat mondtak az elmúlt évszázadokban, nem is egészen alaptalanul, de nem magyar ember, hanem egy jól értesült rokonszenvező kívülálló, C.A. Macartney, a Közép-Európával foglalkozó brit történész állapította meg: „Tetszik vagy sem, Magyarország a nemességnek és csakis nekik köszönhette, hogy nem vált a német birodalom egyik német tartományává.” (Idézi Sir Brian Cartledge, volt budapesti brit nagykövet Megmaradni című könyvében (179.o.), s megjegyzi: „A valóban számos gond ellenére Magyarország nemcsak fennmaradt, de – szembeszegülve az abszolutizmussal és a központosító állammal – azt a jogát is megtartotta, hogy másmilyen legyen.”)

A II. világháború vége, az 1945. évi földosztás, s az 1948-as „fordulatot” követő négy évtized nemcsak a nagybirtok rendszernek, a magyar földbirtokos osztályok kilenc évszázados történetének vetettek egyszer és mindenkorra véget, hanem a magyar történelem e századainak felmérhetetlenül sok tárgyi emlékét is magukkal sodorták. Eltűntek lakóikkal, berendezésükkel, a sok generáción át hagyományozott családi emléktárgyakkal, iratokkal és a történelem kézzel nem fogható emlékeivel, a történelmi folytonosság hordozóival együtt a hatalmas angol kertekben rejtőző barokk, klasszicista vagy neogótikus kastélyok éppúgy, mint a közép- és kisbirtokos nemesek udvarházai.

Ezzel a bloggal nemcsak a történelmi Magyarország kastélyainak és várainak, egy valaha volt, mára elsüllyedt magyar világnak, hanem e világ emlékei lelkes gyűjtőjének, a sok romantikus magyar egyikének, dr. Sándor Csabának is emléket állítok.